A története szorosan Tokajhoz kapcsolódik és minden bizonnyal az első bortípusok, különlegességek között említik. Az írásos feljegyzések alapján az 1570-es években említették először Szikszai Fabricius Balázs nevéhez kötődően. Akkoriban a főbor nevet viselte, megkülönböztetve az úgynevezett „közönséges” bortól. A főborban jelentős mennyiségű töppedt, aszús szőlő is megtalálható volt és ezt dolgozták fel együtt az ép, egészséges szemekkel. Minimum 6 hónapot kell fahordóban érlelni és leghamarabb a szüretet követő második év elején hozható forgalomba.
A szamorodni szó a 19. század elején kezdett elterjedni, kizárólag a Tokaji Borvidékhez kötődik. Fontos szerepet játszik a botritisz (nemespenész) jelenléte, amely a tokaji terület természetei adottságaihoz szorosan köthető. A borvidéket 2002-ben az UNESCO Világörökség részévé nyilvánították az egyedülálló borászati adottságainak és a különleges történelmi és emberi erőforrásainak köszönhetően.
